Meddig tűri még a magyar nép a kiszolgáltatottságot, a mindennapos fenyegetést, amit a roma nép jelent számára. A cigánykérdés hazánkban nem a rasszizmus függvénye, ez egy valós tény!

Én mindig azt mondom, hogy a történelem mindig megismétli önmagát. Nincs mit tenni. Sajnos egy ország 22 év elteltével sem tud kilábalni a kommunizmusból, hisz csak a fiatalabb nemzedék lát tisztán. Hatalmas agymosás folyik országunkban. A szemünkbe hazudnak, és kreált valóságot mutatnak be a médiában.

Cigánykérdés igen is van. Én is tapasztalom, te is tapasztalod. A rózsadombon élők, nem tapasztalják. De ne ők legyenek azok akik kimondják az utolsó szót.

Egy éve nem írtam már, de ezt meg kellett osztanom valahol.

ÜDV.

Ugyan csak egy régebbi képemet osztanám meg veletek. A jelenlegi időjáráshoz teljesen passzol is, hisz mostanában minden este köd volt. Legalább is nálunk így volt. Szerintem a legjobb képeket ködben lehet készíteni. És ez is a kedvenc fotóm. Sötét, komor és sejtelmes. Katt. a képre a nagyobb méretért.

A minap a Helyi Témát olvasgattam. Volt benne egy cikk, amely felkeltette az érdeklődésemet. A designer drogokról volt szó, Magyarország legismertebb toxikológusa, Zacher Gábor közreműködésével. Gondoltam érdekes cikk lehet, így hát neki láttam, de nem olyan volt amilyenre számítottam. Azonban egy manapság nagyon is aktuális témát feszeget, ezért úgy gondoltam egy posztot mindenképp megér.

Teljes cikkért katt, a képre!

Ami nem tetszett a cikkben az az, hogy nem igazán tartalmas. Nincsenek benne feltétlenül értékes információk. Megint ott tartunk, hogy egy olyan ember mond véleményt a mai ,,drogéletről", ha szabad így fogalmaznom, aki igazán ezt nem is nagyon tudhatja. Legfeljebb következtethet. Félre értés ne essék, biztosan jobban ért a drogokhoz, mint én, hisz hivatása ezt meg is követeli, de az, hogy az utcán mi megy, le merem fogadni, én jobban tudom. Nem azért, mert én magam fogyasztok bármiféle bódító hatású szert (az alkoholon kívül), hanem mert a drogok olyan szinten szerves részévé vált a fiatalok életének, hogy az ember folyton folyvást belefut társaságokba, akik  minimum egy hétvégi buli alkalmával nyomnak valamit. Ezért tudok egy, s mást és lemerem fogadni, hogy rajtam kívül aki eljár hétvégente szórakozni az is! Sok ismerősöm is van akik fogyasztanak dolgokat.

Abban mindenféleképpen igazat adok Zacher úrnak, hogy a régen felkapott szerek mára háttérbe szorultak. Nem is kicsit. Régebben füvező fiatalokat láttam a parkban és speedet szippantó meg extasyt nyeldeső embereket a diszkóban. (Habár oda soha sem jártam, de ez egyértelmű) Mára ez teljesen megváltozott. A parkban legál-füstölögtetőt szívnak, a diszkóban MDPV-t, 4mec-et, Mefedront, Katilont, 4FA-t és még sorolhatnám hány fajta legális port és tablettát fogyasztanak. Természetesen mindezt büntetlenül, hisz boltban és interneten vásárolt tudatmódosítókról beszélünk.

Ez hosszútávon egyáltalán nem kifizetődő én úgy gondolom, hisz ezekről az anyagokról nemhogy a fogyasztók, de még az orvosok, a toxikológusok sem tudnak semmit! Folyamatosan tiltják be az új kábítószereket, de amint egyet betiltottak, van egy még újabb, egy még jobb, egy még ütősebb és ezzel a szakértők nem képesek tartani a lépést. Gondoljunk csak a múlt évre. ,,Katilázban" égett a fiatalság. Tapasztalatból tudom: szívták föl kocsmában, utcán, buliban, de még iskolában is. És ma mi van? Sehol a mefedron. Alig maradtak használók, hisz azóta megjelent vagy 8-10 új por, ami sokkal keményebb. És ne felejtsük el, hogy EGY évről beszélünk! 

A marihuána ma már nem divat. Az eufóriára vágyók a legálisan, füstölőként kapható Potpourrikat, fogyasztják. Igaz orrfacsaró a szaga, de olcsóbb, sokkal erősebb, mint a fű és természetes növényi herbál! Vagy nem. Kérem, ez csak rá van írva. A forgalmazó webshopok oldalain fel vannak tüntetve az összetevők, Kék lótusz, Wild dagga stb. Csakhogy ezek közül a növények közül egyik sem rendelkezik olyan magas hatóanyag tartalommal, hogy egy mixként ilyen intenzív hatást tudjon gyakorolni. Valójában a kiszárított növényeket, JWH-018-al, JWH-073-al és ehhez hasonló SZINTETIKUS kannabiolokkal permetezik le. Természetesen ezekről az anyagokról sem tudnak az égvilágon semmit. Én is csak annyit, hogy azok az ismerőseim, akik ezt használják, jelentősen lebutultak, tompák lettek!

Manapság még a heroin legális helyettesítőjét is megtalálták. A Krokodil névre hallgató drog hihetetlenül olcsó! A heroin utcai ára körülbelül 6-8 ezer forint körülre tehető, a krokodil körülbelül 600 forintra. A mennyiséget nem tudom, sem azt, hogy Magyarországon vannak e rendszeres használók, mert valójában a leszegényedett orosz heroinisták a szer megalkotói, mely bomlasztja a szöveteket és szó szerint lerohasztja a húst az ember végtagjairól, valamint fekélyeket és krokodikpikkely szerű bőrelváltozást is okoz.

A világ egyre rosszabb irányba halad. Hogy szerintem erre mi a megoldás? Kövezzetek meg, de véleményem szerint a legalizáció. Most jönnek majd a támadások, de gondoljuk csak át logikusan. A régebben divatos szerek, mint a  marihuána, a speed alkotóelemeit, ismerik, tudják pontosan milyen veszélyei vannak. Nem azt mondom, hogy mindent legalizálni kéne, de ha a hollandok példáját követve, a marihuánát saját fogyasztásra, coffeshopokban legálisan meg lehetne venni, a fiatalok nem vásárolnák a designer drogokat. Hollandiában anno a marihuána legalizálása után jelentősen csökkent a nehézdrog fogyasztók száma. Az biztos, hogy ezt az áradatot megállítani nem lehet. A rendőrség, a kormány hiába fenyeget, semmit nem tudnak tenni. Itt már a szülők által a gyerekeknek nyújtott felvilágosítás is édeskevés. Egy sokkal nagyobb horderejű lépésre van szükség!

Sokféle zenét meghallgatok, de alapvetően mindig is a Rock zenének éltem. Basszus gitározok és zenekarban is játszom. Összehoztunk már sok fajta zenét, de egyik nap gondoltam kipróbálom magam valami újban. Csinálok olyan zenét amilyet még nem próbáltam.

A mai világban hatalmas zenei kavalkád vesz minket körül. Egyre több műfaj, egyre több stílus és azok ötvözetei. A tempót tartani elég nehéz, habár van akinek biztosan sikerül, engem igazából túlságosan nem érdekelnek a kattogós zenék, de mint mondtam megpróbálkozom. A helyzet az hogy vágáshoz, keveréshez értek, de elektronikus zenével még nem volt dolgom. Próbálkoztam jó pár bonyolult programmal, amikhez igazából hozzányúlni is alig tudtam. Kipróbáltam sok egyszerűt is. Nekem azok is bonyolultak voltak. Majd beszereztem a MAGIX Music Maker 17 Premium névre hallgató programot, mely rengeteg beépített effektet, és alap sound-ot tartalmaz és pluszba lelehet tölteni még rengeteget. Tehát hozzáláttam egy Dubstep számhoz. Nem hiszem, hogy profi zeneszerkesztők körében nagy elismerésnek örvendene a program és maga a track sem lett túl magas színvonalú, de saját magunk szórakoztatására szerintem kiváló.

Soha nem foglalkoztam igazán a fényképezéssel. Nincs drága fényképezőgépem, sem művészi vénám. Hobbiból viszont néha elkattintok egyet-kettőt. Ezeket nemrégiben készítettem, és ha jónak nem is jók, szerintem látványos. Katt a képre a nagyobb méretért!

Ozzy Osbourne-t a legtöbben sajnos csak az MTV által futtatott sorozatból, az Osbournes-ból ismerik. Azonban hatalmas énekes, showman és az én szememben egy élő legenda. A vélemény megoszlik róla, sokan gyűlölik, mások pedig teljesen átérzik Rock 'n Roll életmódját.

2010-ben adták ki könyvét, az Én, Ozzy-t. Mióta megvettem, legalább ötször - hatszor elolvastam. Nem lehet letenni. Ozzy leírja gyerekkorát, kitér lázadókori balhéira, valamint mesél zenészi karierjéről. Olvastam a Motörhead-es Lemmy Fehércsíkláz könyvét, meg jó néhány zenészkönyvet, de egyetlen egy sem volt annyira brutális, mint ez. Nem szimplán csak a stúdiózásról, meg a koncertekről szól a kötet. A nagyvilág elé tárja azokat az élethelyzeteket, melyek néha igaz groteszkek, de olyan lehetetlen módon viccesek, hogy az már nem igaz. Vonaton, buszon olvasva el kellett takarnom a számat, mert nem bírtam megállni hogy ne nevessek. Olyan poénok vannak benne, hogy az ember le esik a székről. Drogok, prostik, alkohol na meg a háború utáni angol kisváros Aston. 63 évesen még ma is nyomja a bulikat, pedig az orvosok szerint rég meg kellett volna halnia, úgy szétcsapta magát.  Nem érdekes, ha valaki egyáltalán még csak hallani sem hallott Ozzy Osbourne-ról, vagy a Black Sabbathról, esetleg nem rajong a könyvekért. Ez a könyv kötelező! Olvassa el mindenki, aki bírja a botrányos humort!

Íme egy részlet a könyvből:

,, KÜLÖNÖSEN VESZÉLYES! VÉDŐMASZK VISELÉSE MINDEN ESETBEN KÖTELEZŐ! SOHA NE HAJOLJON A TARTÁLY FÖLÉ!"

Megkérdeztem valakit, hogy mi van a tartályban, és kiderült, hogy diklór-metán. Elgondolkoztam rajta, hmmm, vajon be lehet tépni ettől a cucctól? Úgyhogy az egyik nap fogtam magam, lehúztam a maszkot, és egy másodpercre a tartály fölé hajoltam. ,,Váááááóóóóóó" Pont olyan volt, mint szipuzni... csak százszor jobb. Úgyhogy ezután minden reggel szippantottam egyet a tartályból. Sokkal olcsóbb volt, mint kocsmába járni, Egy idő után már napi kétszer hajoltam a tartály fölé. Aztán háromszor. Aztán minden ötödik percben. Csak az volt a baj, hogy minden szippantásnál nagy, olajos foltok jelentek meg a pofámon, így a többi dolgozónak nem kellett sok idő, hogy rájöjjenek, mi folyik itt. Ha teaszünetben megláttak, mondták is, hogy:

-Már megint a kibaszott mosógépnél voltál, ugye? Ember, kurvára kinyírod magad.

-Mire gondoltok? - kérdeztem ártatlan tekintettel.

-Az az anyag kurvára mérgező, Ozzy.

-Pont azért viselem állandóan a védőmaszkot, és soha nem hajolok a tartály fölé. Ahogy a figyelmeztető tábla előírja.

-Húgyagyú! Ne csináld, mert tényleg kinyírod magad.

Néhány héttel később már ott tartottam, hogy szinte fogalmam nem volt róla, hol vagyok. Kóvályogtam fel-alá és énekeltem, elkezdtem hallucinálni, de ennek ellenére sem álltam le. Nem is tudtam magam leállítani. Aztán egyik nap kidőltem. Teljesen kiütve feküdtem a tartály mellett, amikor rám találtak. ,,Azonnal hívjátok a mentőt - mondta a főnök. - És soha ne engedjétek vissza ide ezt az idiótát!"

Apámék persze kiakadtak, hogy már megint kirúgtak. Még mindig velük éltem a Lodge Road 14.-ben, és elvárták volnam hogy szálljak be a számlák fizetésébe, én viszont megpróbáltam a lehető legtöbb időt otthon tölteni. A muterom azonban beszélt a főnökeivel, és szerzett nekem egy állást a Lucas üzemben, ahol szemmel tarthatott. ,,Tanonc leszel John - mondta. - A legtöbb ember a te korodban a fél karját is oda adná egy ilyen lehetőségért. Szakmát tanulsz. Képzett autóduda-hangoló leszel."

Elszorult a szívem.

Autóduda-hangoló?

Akkoriban az emberek valahogy így álltak hozzá az élethez: iskolába jársz addig a rövid ideig, amíg lehet, utána elmész tanoncnak, aztán kapsz egy szar munkát, amire büszke vagy annak ellenére is, hogy tényleg egy szar munka. Onnantól fogva egész hátralévő életedben az a szar munka lesz a mindened. Birmingham lakóinak nagyobbik része meg sem élte a nyugdíjas kort. Egyszerűen csak holtan estek össze a munka közben.

Nem akartam ebbe a csapdába beleesni, csak éppen ötletem se volt, hogyan lépjek le Astonból. Megpróbáltam Ausztráliába emigrálni, de nem volt pénzem útra. Aztán megpróbálkoztam a hadsereggel is, de a sereg nem akarta, hogy próbálkozzak vele. Meglátta a randa pofámat egy egyenruhás figura, és azt mondta, hogy: ,,Bocsánat, de nekünk szófogadó emberekre van szükségünk, nem holmi lázadókra."

Így hát elvállaltam a gyári melót, Pat haveromnak pedig azt mondtam hogy a zeneiparban fogok dolgozni.

-Mit értesz az alatt, hogy zeneipar? - kérdezte.

-Mindenféle dolgot hangolok be -  válaszoltam bizonytalanul.

-Na de miféle dolgokat?

-Törődj a magad dolgával, baszd meg!

Manapság igen csak felkapott téma lett a hajléktalanok eltakarításának témája. A sok burzsuj számára irritáló lehet egy pár nyomorult látványa, kik mellett el kell haladniuk az utcán, a metróban. Piszkos, igénytelen állatok. Gondolják sokan.

Valóban igen csak kétoldalú a dolog. Sokan mondják is, miért nem megy el dolgozni. Bizony ennek is van valóság alapja bőven. Azonban ha tiszta fejjel átgondoljuk, hazánk kiváló rendszerének köszönhetően manapság nem is olyan nehéz utcára kerülni. Onnan felemelkedni pedig szinte egyenlő a lehetetlennel. Folyamatos leépítések a gyárakban, sőt minden munkahelyen. Közelebb állunk a hontalansághoz, mint ahogyan azt gondolnánk. Kötélen táncolunk tűsarkú cipőben, ha szabad így kifejeznem magam.

A hajléktalanok száma pedig folyamatosan csak nőttön nő. Akkor hol is akarják őket elhelyezni? Éjszakai melegedőkben és hajléktalan szállókon? Kérem... Ha még nyitnának vagy 30-at csak a fővárosban, akkor sem férnének ott el, arról nem is beszélve hogy féltik megmaradt vagyontárgyaikat, és inkább alszanak az utcán. Az alapelv természetesen jól hangzik. Valamilyen szinten otthont, az otthontalanoknak. De Magyarországot ismerve ez nem úgy fog működni, ahogyan az jó lenne. Nem azért akarják őket eltüntetni az utcárkól, hogy jobb életkörülményeket biztosítsanak nekik, hanem hogy ne szúrja a szemüket azoknak, akiknek jutott a mézes bödönből. Sanyarú sors vár a hajléktalanokra, és az adófizetők pénze sem arra fog elmenni amire kellene, nem mintha eddig úgy lett volna. Ki is fejtem:

150 000 ft-os bírság, vagy elzárás vár azokra az emberekre, akiket másodjára kapnak azon, hogy életvitel szerűen az utcán élnek. Két okból rossz ez így. Mégpedig: a hajléktalanok még ennél is jobban kiközösített remeték lesznek és inkább alszanak egy híd alatt, mint egy buszmegállóban, vagy aluljáróban. Több fagyhalál. Pedig nem ezt akarták megállítani eredetileg? (Vagy csak mondják...) Valamint, hogyan szabnak ki bírságot, egy anyagilag teljesen semmis személyre? Sehogy. Elzárás. A fogházban, illetve börtönben elzárt rabok ellátását pedig kifizeti? Mi! És ez nem kevés pénz. Egy rabra az állam napi 8-10 ezer forintot költ. Az a pénz talán mehetne jobb helyre is én úgy gondolom.

Én nem akarom megváltani a világot, egyszerűen csak ez az én véleményem. Szerintem nagyon rossz terv a mostani. Ötletem sincs hogy, mit kellene tenni, de hát nem azért ül benn a sok okos a parlamentben hogy kitalálják? Átgondolták ezt egyáltalán? Vagy már megint milyen önös érdek vezetheti őket? ...

Nem is emlékszem már merre fotóztam ezt az ürgét. Mint a tábla is hirdeti: ,, A Hit cselekszik". Csórikám hitt benne hogy kitudja nyomni a gyertyát, a végén csak azért sem sikerült. Tömérdek mennyiségű alkohol ide - oda, a hit nem cselekszik :)

Még az elején szögezzül ke: távol áljon tőlem a rasszizmus. Mégis a Metropol mai számában a gyermekek jogairól szóló cikk egyik részletén megakadt a szemem.

,,Mely gyermekjogokon esik a legtöbbször csorba?
– Egy tavalyi UNICEF-jelentés 24 OECD-tagállamot vizsgált abból a szempontból, hogy mekkora a különbség az átlagos és a legrosszabb helyzetű gyerekek között. Mi a lakás- és otthoni tanulási körülmények, valamint az egészségi állapot tekintetében a rangsor végén, a 21–24. helyeken végeztünk. Gyermekszegénység terén a jelentés a középmezőnybe sorolta Magyarországot, ám meg kell jegyezni, hogy az elemzés válság előtti adatokat használt.

Miért épp ezeken a területeken állunk rosszul?
– Két évvel ezelőtti adatok szerint a gyerekek 15%-a él olyan családban, ahol senkinek nincs munkája. Nem csoda, hogy a gyerekek egyes csoportjai óriási hátrányba kerülnek."

Namost, véleményem szerint igen csak lekezelő, és a magyarságra nézve elég szégyenletes, hogy az Eu.-s listán azért szerepelünk rosszul, mert a cigányság lehúzza az arányokat. Nem gonoszság, amiről beszélek! Ez a tény. Így van, ha tetszik, ha nem. Meg lehet nézni milyen véleménnyel vannak magyarországról más országok. Ha eljönnek mit látnak?... És ha mi látogatunk el külföldre, kit küldünk nagykövetként? Győzikét, azt hát. Ő a magyar! Jellemzi országunk színvonalát, az itt élők értelmi szintjét. De hát az ilyen tv-showt kap, egy tanult fiatal kezdő orvos meg 120 000 ft fizetést.

Tehát összegezzük a dolgokat: magyarországon, mint már szerintem a történelemből is tudhatjuk, sok nagy elme volt, és van is. Elnyomva persze. És természetesen egyre több hülye. Tanulni értelmetlen, mert egy budapesti utcaseprő is többet fog keresni, mint ha te egyetemi végzettséggel helyezkedsz el. Ebből pedig az következik, hogy hülyének lenni kifizetődőbb. Velük reklámozza magát az ország, belőlük csinál pénzt, ami mind megy a süllyesztőbe. Itt tartunk jelenleg. Mi lesz még ezután?